Nem csak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot

Nem csak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. Valószínű, hogy majd` minden ember elvetél néhányszor. Kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság – sűrű és nehéz vérzés kíséretében. De nem minden vetélés merő veszteség. Aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit.

Kényszeredett biccentéssel üdvözöltek

Kényszeredett biccentéssel üdvözöltek. Nekik is az volt az érzésük, hogy az élet pillanatnyilag nem felel meg a józan ész követelményeinek. (…) Csak az juthatott be a mennybe, aki előbb apróra beszámolt róla, hogyan élt az üzleti lehetőségekkel, amelyeket Isten, az ő angyalainak útján, a földön kínált neki. Egész nap csak az hallatszott minden egyes fülkéből, amint a szakemberek a végsőkig elnyűtten mondogatják mindazoknak, akik ezt a lehetőséget is elszalasztották, azt is: – Maga már megint lekéste a csatlakozást.

Vannak emberek, akiknek a halálával, tisztelettel szólva, cseppet sem veszít a világ

Vannak emberek, akiknek a halálával, tisztelettel szólva, cseppet sem veszít a világ. De neki megérezni a hiányát. Mintha a világ egyik napról a másikra egy kicsit súlyosabb lett volna. Lehet, hogy ez a bolygó meg az egész mindenség csak azért marad a levegőben, mert van egy seregnyi Bartleboom, aki tartja. A maga könnyed módján, nem hősies pózban. Egyszerűen tartják az egész kócerájt. Ilyen fából faragták őket. Hát Bartleboom közéjük tartozott. Olyan, aki képes és egy szép napon karon fog az utcán, és nagy titokban odasúgja: – Én egyszer láttam az angyalokat. A tenger partján voltak. Mondta ezt azzal együtt, hogy nem hitt, mármint Istenben, tudós volt, az egyházi dolgokra nem sokat adott, ha értik, mire gondolok. De látta az angyalokat. És elmondta. Karon fogott egy szép napon, az utcán, és csodálkozó szemmel azt mondta: – Én egyszer láttam az angyalokat. Hát lehet ilyen embert nem szeretni?

Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk

Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.