Ha jól megnézzük, minden filozófia ennyi: ködös beszédbe göngyölt emberi értelem.
Filozófia
Hasztalanul erőlködött; emlékezetének és eszmélkedésének fonala elszakadt
Hasztalanul erőlködött; emlékezetének és eszmélkedésének fonala elszakadt. És mindenben kételkedve, a látott dolgok és saját érzései között hánykolódva, ezt a megoldhatatlan kérdést adta fel magának:
– Ha én vagyok, vajon ez is van-e? S ha ez van, vajon vagyok-e én is?
A világ, amelybe beleszületünk, durva és borzalmas, de egyúttal istenien szép is
A világ, amelybe beleszületünk, durva és borzalmas, de egyúttal istenien szép is. Vérmérséklet dolga, ki mit hisz túlsúlyban levőnek: az értelmetlenséget vagy az értelmet. Ha az értelmetlenség abszolút mértékben túlsúlyba kerülne, akkor magasabb fejlődési fokon egyre nagyobb mértékben szűnne meg az élet értelme. De nem így van – legalábbis szerintem. Mint minden metafizikus kérdésnél, itt is valószínűleg mindkettő igaz: az élet értelem és esztelenség, vagy tele van értelemmel és esztelenséggel. Én pedig aggódva remélem: az értelem kerül túlsúlyba és nyeri meg a csatát.
Gondolkodom, tehát vagyok.
Gondolkodom, tehát vagyok.
Szabad akarat az, amikor az ember azt teszi, amit tennie kell.
Szabad akarat az, amikor az ember azt teszi, amit tennie kell.
Az emberi elme számára csak egy tartható álláspont van: a platonizmus.
Az emberi elme számára csak egy tartható álláspont van: a platonizmus.
Az európai filozófia nem más, mint egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzet.
Az európai filozófia nem más, mint egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzet.
Még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e.
Még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e.
Mindazokat a fogalmakat, melyekkel a végest a végtelenhez hasonlítjuk, mint: Isten, szabadság, a jó stb
Mindazokat a fogalmakat, melyekkel a végest a végtelenhez hasonlítjuk, mint: Isten, szabadság, a jó stb. logikai kutatás tárgyává tesszük. Pedig hozzáférhetetlenek az értelem kritikája számára. Ha nem volna olyan rémes, nevetséges volna, mily gőggel és gyermeki önelégültséggel szedjük szét az órát, vesszük ki játékszerül a rugókat – s azután mint csodálkozunk, hogy az óra nem jár többé.
A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.
A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.