Amíg fiatal az ember, lányom, magában álló dolognak lát mindent, akármi történik

Amíg fiatal az ember, lányom, magában álló dolognak lát mindent, akármi történik. Tudom én ezt, emlékszem. Neked gyereked lesz, lányom, s ezt te magában látod, mindentől külön. Fájni fog a szülés, de az a fájás is valami magányos, különálló dolog lesz, s ez a sátor is magányosan áll a világban. (…) Elkövetkezik a változás ideje, s amikor ez az idő eljön, akkor a halál csak egy darabja minden halálnak, a terhesség csak egy darabja minden terhességnek, s a terhesség és a halál két darabja ugyanannak a dolognak. Akkor aztán a dolgok nem magányosak többé.

Fontos, hogy legyen valamilyen titkunk, és sejtsük, hogy van nem tudható dolog is

Fontos, hogy legyen valamilyen titkunk, és sejtsük, hogy van nem tudható dolog is. Ez némi személytelenséggel, egyfajta numinózummal tölti be az életet. Aki sohasem tapasztalta, fontos dolgot mulasztott el. Kell az embernek éreznie, hogy egy bizonyos tekintetben titokzatos világban él, amelyikben megeshetnek és megtapasztalhatók soha meg nem magyarázható dolgok is, nemcsak olyanok, amelyek a várakozásnak megfelelően történnek. Beletartozik ebbe a világba a váratlan és a hallatlan. Csakis így teljes az élet.