Archívumok

Üres volt az egész, mint valami notesz

Üres volt az egész, mint valami notesz. Csak az első lapjára volt ráírva az édesapám szép öreges betűivel ez az egy sor: – Sose kívánj több földet, mint amennyit meg bírsz szántani! Azóta sohase tettem be a könyvtáramba könyvet olvasatlan.

A jó könyveket el kellene tiltani, hogy olvassák is őket.

Köszönöm, hogy te vagy

Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e
Világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed
Kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó
életednek…

Arra gondolunk legtöbbször, akit legjobban szeretnénk elfelejteni.