Archívumok

Tudod senkit nem szerettem még így

Tudod senkit nem szerettem még így. Ezért várok rád, várom a napot, amikor visszatérsz hozzám, mikor végre velem leszel. Mindent megbocsátok, semmiért sem haragszom, semmit nem fogok felemlegetni neked. Csupán egyet akarok: szeretni téged, nem kell, hogy szeress, ha nem akarsz, csak engedd, hogy én szeresselek. Csak erre kérlek, hagyd magad szeretni.

Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz

Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Ôrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni, csak ha melletted vagyok. De messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.

Az élet olyan, mint a kottaolvasás

Az élet olyan, mint a kottaolvasás. Vagy érted, vagy nem. És ha érted is, még nem biztos, hogy kicsalogathatod azokat a hangokat. De amikor mégis muzsikát varázsolsz elő a kottából, kiderülhet, hogy hallástalanok hemzsegnek körülötted.

Szeretlek még mindig, eddig meg is haltam volna érted, ma már

Szeretlek még mindig, eddig meg is haltam volna érted, ma már nem tenném. Csalódtam benned, hittem a szavaidnak, bíztam, mindez hiába. Egyszer már megbocsátottam a hazugságaid, megbocsátottam másodszorra is, sőt megbocsátottam volna harmadszorra is, századszorra is. De te mit tettél? Faképnél hagytál, kihasználtál és eldobtál, mint egy rongyot. Ennek ellenére nem haragszom, csupán csalódottságot érzek, és ezek után szeretlek és még mindig megbocsátanék. Mi ez, ha nem egy tényleg őszinte szívből jövő szeretet, mely örökké tart?

De hát szeretem! Évek óta szeretem

De hát szeretem! Évek óta szeretem. A szerelem nem változhat közönnyé egyetlen pillanat alatt. Pedig azzá változhat, azzá is változott. Soha nem is létezett igazán, csak a képzeletemben. Sohasem szerettem igazán Ashleyt, csak azt az álombeli királyfit, akit elképzeltem. Valakit szerettem, akit magam alkottam magamnak, és aki éppen olyan halott, mint Melly. Elképzeltem valakit. Csinos ruhát varrtam neki, és beleszerettem… és akkor jött Ashley, nap sütött a hajára, délcegen ült a lovon, és bármennyire más volt, de rám mosolygott. Ráaggattam a ruhát, akár illett rá, akár nem, és minden szép álmomat. És nem akartam meglátni, milyen valójában. Továbbra is a ruhát szerettem, és nem őt, egyáltalán nem őt.