Archívumok

A széthullott világ fájdalommá és félhomállyá állt össze. (…) Aztán egyszerre iszonyatos, gyomorbavágó fájdalomüvöltés hatolt a fülébe, olyan borzalmas szenvedés kifejezése, amit a legpokolibb tűz, a legrémesebb átok sem tud okozni.

Érezte, ahogy a szíve hevesen dobogott mellkasában

Érezte, ahogy a szíve hevesen dobogott mellkasában. Milyen furcsa, a halál árnyékában sokkal keményebben pumpálta a vért, mintha mindenáron életben akarná őt tartani. De ennek véget kell vetni, méghozzá gyorsan. A szív az utolsó dobbanásaihoz ért. (…) Szíve úgy dobogott a bordái között, mint egy rémült kismadár. Talán tudta, hogy milyen kevés ideje van hátra, és teljesíteni akart egy egész életnyi dobbanást a maradék fél órában.

De ennek most vége

De ennek most vége. Többé senkinek nem engedheti meg, hogy eleven bástyaként beálljon ő és Voldemort közé; örökre el kell vetnie az illúziót, aminek már egyéves korában szerte kellett volna foszlania: hogy a szülői karok oltalmában senki és semmi nem bánthatja őt. A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka csupán. Meghalt az utolsó, legnagyobb védelmezője, s immár végképp egyedül van, olyan egyedül, mint még soha életében.

Most végre megértette, mire próbál rávilágítani Dumbledore. Olyasmi ez, gondolta, mint, hogy behurcolják-e őt az arénába, ahol élethalálharcot kell vívnia, vagy felemelt fővel, önszántából vonul be. Vannak talán, akik azt hiszik, hogy a két dolog között nincs lényeges különbség, de Dumbledore tudja – és én is tudom, meg a szüleim is tudták, gondolta fellángoló büszkeséggel -, hogy ezen a különbségen áll vagy bukik minden a világon.

Lassan, nagyon lassan felült, s közben minden mozdulattal rácsodálkozott

Lassan, nagyon lassan felült, s közben minden mozdulattal rácsodálkozott élő önmagára – úgy érzékelte, figyelte saját eleven testét, ahogy még soha. Miért csak most fogja fel, mekkora csoda ez a gépezet: az izmok, a zsigerek, a dobogó szív? Hamarosan megszűnik létezni a teste… vagy legalábbis ő maga megszűnik létezni benne. Légzése fokozatosan lelassult, nyugodtabbá, mélyebbé vált; száraz volt a szája és a torka, de az volt a szeme is.