Élet kategória bejegyzései

Ott van a többmilliárdnyi ember, a maga ezernyi bújával, bajával, a fejükben hemzsegő, lüktető számlálhatatlan érzéssel

idézet

Ott van a többmilliárdnyi ember, a maga ezernyi bújával, bajával, a fejükben hemzsegő, lüktető számlálhatatlan érzéssel, gondolattal és impresszióval, és közülük csak kevesen tudják elmondani magukat. Pedig aki birtokában van bármilyen kifejező vagy teremtő képességnek, máris tudja, ezért születtünk: magunkat elmondani. Elmondani újra és újra, és mindannyiszor azt gondolni, aztán tévedni: most megtettük. De soha nem sikerül mindent elmondani, ez már az utánunk következők feladata, és így tovább.

Minden iskolás gyerek végezhet a fizikaórán kísérleteket, hogy meggyőződjék bizonyos tudományos hipotézis valódisága felől

idézet

Minden iskolás gyerek végezhet a fizikaórán kísérleteket, hogy meggyőződjék bizonyos tudományos hipotézis valódisága felől. De az embernek, akinek csak egy élete van, nincs lehetősége kísérlettel ellenőrizni a hipotézist, s ezért sohasem fogja megtudni, hogy jól tette-e, amikor az érzelmeire hallgatott.

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,A múlttal nem szabad törődnöd,S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,Minthogyha újjászülten élnél

idézet

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Minthogyha újjászülten élnél.
Mit akar? – kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!

Isten tudja, hogy mindannyian az élet művészei vagyunk

idézet

Isten tudja, hogy mindannyian az élet művészei vagyunk. Egyszer vésőt és kalapácsot ad a kezünkbe, hogy szobrot faragjunk, máskor ecsetet és festéket, hogy fessünk, megint máskor pedig papírt és tollat, hogy írjunk. De soha nem fogom tudni használni a kalapácsot a vásznon, sem az ecsetet a szobron. Ezért még ha nehezemre esik is, el kell fogadnom a mai áldásokat, akkor is, ha éppen nem áldásnak érzem őket, hanem átoknak.

Hogy hogyan és milyen tempóban habzsoljuk az életet, szinte mindig az életkorunk határozza meg

idézet

Hogy hogyan és milyen tempóban habzsoljuk az életet, szinte mindig az életkorunk határozza meg. Ebben a versenyben már gyermekkorunktól rész veszünk, és soha nem állunk meg. Mintha minél előbb a végire szeretnénk érni. Ahogy érettebbek leszünk, alkalmanként lassítunk, hogy körülnézzünk és élvezzünk bizonyos pillanatokat. Ez a felnőtté válás biztos jele. Idős korunkban, amikor a tempó lelassul és a verseny a vége felé közeledik, időnk legnagyobb részét emlékezéssel töltjük, és elcsodálkozunk azon, hogy vajon hová is rohantunk annyira.