Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a jel, ami szól,
de a hang, ami hív,
még nem mond semmit,
meddig érek s lesz-e út,
hogy visszatérjek.
Dalszöveg kategória bejegyzései
Holnapokba vágysz,Tegnapokba szállsz,Színeket a mában nem találsz.Jobb napokra vársz,Rossz sarokban állsz,De nyerheted a játékot:Csak játssz!
Holnapokba vágysz,
Tegnapokba szállsz,
Színeket a mában nem találsz.
Jobb napokra vársz,
Rossz sarokban állsz,
De nyerheted a játékot:
Csak játssz!
Van, aki szebb, és van, aki jobb,De olyan nincs, aki én vagyok.
Van, aki szebb, és van, aki jobb,
De olyan nincs, aki én vagyok.
Ha akartam valaki lenni, csak érted volt.
Ha akartam valaki lenni, csak érted volt.
Azt mondtad, jól vigyázol rám, elhittem, mégis itt hagytál! Már régen nem vigyázol rám
Azt mondtad, jól vigyázol rám,
elhittem, mégis itt hagytál!
Már régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
nem érhet semmi itthon már.
Túl régen nem vigyázol rám.
Ilyenek voltunk, vadak és jók, Bűnösök közt is ártatlanok. Ilyenek voltunk, és marad egy jel, Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Ne szólj, csak fogd a kezem,Úgy kell, hogy védj, ne érhessen elA kő vagy könny, vagy gyilkos közöny.
Ne szólj, csak fogd a kezem,
Úgy kell, hogy védj, ne érhessen el
A kő vagy könny, vagy gyilkos közöny.
Nekem büntetés a csend, nekem emberfeletti kín,Ha nem szól a hangfal, ha csendes már a rím.
Nekem büntetés a csend, nekem emberfeletti kín,
Ha nem szól a hangfal, ha csendes már a rím.
Nem szerettelek soha, de soha,Én igazán nem szerettelek, soha
Nem szerettelek soha, de soha,
Én igazán nem szerettelek, soha.
Mégis ma újra álmodom,
De tudom már, hogy többé nem lehet.
Százszor is újra kezdeném,
Mert úgy jó, ha mindig szenvedünk,
De igazán Te sem szerettél,
Boldogok soha nem leszünk.
Hát evezz a part felé még párat,Ha a világ fordít neked hátat,És ha utad egyszer a végéhez ér,Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.
Hát evezz a part felé még párat,
Ha a világ fordít neked hátat,
És ha utad egyszer a végéhez ér,
Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.
De aki nem uralja a félelmeit,Azon más uralkodik, és elveszik.
De aki nem uralja a félelmeit,
Azon más uralkodik, és elveszik.
A tükörben az arc nem félaz ablakban a lány még kérbaráti tor a lány él s kiáltodakint csak rám várt.
A tükörben az arc nem fél
az ablakban a lány még kér
baráti tor a lány él s kiált
odakint csak rám várt.
Idegen város, idegen arcok, Félig értett szavak. Hiába mosolyogsz, hiába minden, Nekik más maradsz.
Idegen város, idegen arcok,
Félig értett szavak.
Hiába mosolyogsz, hiába minden,
Nekik más maradsz.
Csak tanulj és taníts,hogy majd tanítva megtanuld:a helyed ott van, ahol szeretnek!
Csak tanulj és taníts,
hogy majd tanítva megtanuld:
a helyed ott van, ahol szeretnek!
Sosem találsz beteljesedést, a kezdet és a vég te vagy.
Sosem találsz beteljesedést, a kezdet és a vég te vagy.
Hogyha mozdul,Bennem rezdül a vágy,Ezt nem éreztem sohasem még.Mondd, miért kell,Hogy mindigEgyedül őt lássam?
Hogyha mozdul,
Bennem rezdül a vágy,
Ezt nem éreztem sohasem még.
Mondd, miért kell,
Hogy mindig
Egyedül őt lássam?
Hisz’ az ünnep csak úgy szép, ha képes vagyok szeretni még,mert nincs karácsony, ha magam bezárom, és nem teszem ki eléd.
Hisz’ az ünnep csak úgy szép, ha képes vagyok szeretni még,
mert nincs karácsony, ha magam bezárom, és nem teszem ki eléd.
Volt, amikor messzire szálltam, Többé már nem bír el a szárnyam, Elfáradt már, mégis szállni kell
Volt, amikor messzire szálltam,
Többé már nem bír el a szárnyam,
Elfáradt már, mégis szállni kell.
Mindig álmodtam egy szebb világról,
S lassan eltűnök a nagyvilágból,
S még nem jöttem rá, miért vagyok én.
A sors most szerelmet adna,ideje szót fogadni,Nézd, aki többet ígér,annál biztosan nincs is semmi.
A sors most szerelmet adna,
ideje szót fogadni,
Nézd, aki többet ígér,
annál biztosan nincs is semmi.
Szemed íriszén magunkat látom,Fénylő tükör a döbbenet
Szemed íriszén magunkat látom,
Fénylő tükör a döbbenet.
Sok életet meguntam már,
De most örülök neki, hogy itt lehetek.
Túl a bűnön, a megbánáson,
Hitem tüzéhez ülök közel,
Mellém fekszel, és azt se bánom,
Hogy úgy alszol el, ahogy megszoktad már
Másvalakivel.
Sokszor szerelembe estem,Sokszor csak a szikrát éreztem,Sokszor csupán merengtem,Holott tiszta volt az ösvény előttem.
Sokszor szerelembe estem,
Sokszor csak a szikrát éreztem,
Sokszor csupán merengtem,
Holott tiszta volt az ösvény előttem.
Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk, sokáig itt leszünk,Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok
Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk, sokáig itt leszünk,
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok, és néha szenvedünk,
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk,
Hiszen van még időnk, azért se változunk.
Tükrödben árnyék, az árnyékod tükröző foltKözépen ott állsz, és érzed, hogy fordítva voltBelépsz a tükörbe, megint egy ördögi körNincs helyed
Tükrödben árnyék, az árnyékod tükröző folt
Középen ott állsz, és érzed, hogy fordítva volt
Belépsz a tükörbe, megint egy ördögi kör
Nincs helyed, valaki mégis a helyedre tör.
Ha Isten egy DJ,az élet egy táncparkett,a szerelem egy ritmus,és te vagy a zene.
Ha Isten egy DJ,
az élet egy táncparkett,
a szerelem egy ritmus,
és te vagy a zene.
Azért vagy itt, hogy mindent láss,Hogy értsd a szót, olvasd az írást,Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj,Hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj.
Azért vagy itt, hogy mindent láss,
Hogy értsd a szót, olvasd az írást,
Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj,
Hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj.
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet Soha már.
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb
Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet
Soha már.
Egy szép nyári este megismertelek,Megláttalak és megszerettelek.Csendben az úton jöttél énfelém,és nem történt más, csak fújt közben a szél.
Egy szép nyári este megismertelek,
Megláttalak és megszerettelek.
Csendben az úton jöttél énfelém,
és nem történt más, csak fújt közben a szél.
Lehetnél másé talán vagy mindenkiéAz enyém biztosan nem vagy
Lehetnél másé talán vagy mindenkié
Az enyém biztosan nem vagy.
De ha az öledbe bújok, nem érdekel,
Az sem, hogy volt-e tegnap.
És ha tegnap volt is, voltál-e benne Te
Vagy voltam-e én?
Nem fáj a kérdés, hogy van-e igazság
A világ legvégén.
Ha törődnénk egymással sírás helyett,Ha szeretnénk egymást hazudozás helyett,Ha az önzetlenség győzne a büszkeség felett…
Ha törődnénk egymással sírás helyett,
Ha szeretnénk egymást hazudozás helyett,
Ha az önzetlenség győzne a büszkeség felett…
Én annak szeretnék látszani,Aki ezt a dalt szokta játszani,És annak szeretnék játszani,Aki nem akar mindig másnak látszani.
Én annak szeretnék látszani,
Aki ezt a dalt szokta játszani,
És annak szeretnék játszani,
Aki nem akar mindig másnak látszani.
Haldokló föld, legyilkolt fák,fuldokló égbolt néz le ránk
Haldokló föld, legyilkolt fák,
fuldokló égbolt néz le ránk.
Minden csak pénz, papír és szám,
és hullaszag a lépteink után,
de ébrednünk kell, még nem késtünk el talán.
Soha nem értettem, hogy miért ilyenek az emberek,Ott bántják a másikat, ahol csak lehet
Soha nem értettem, hogy miért ilyenek az emberek,
Ott bántják a másikat, ahol csak lehet.
Most nem mondom, hogy én másmilyen vagyok,
Én csak jobb szeretnék lenni, de sajnos ugyanilyen maradok.
Ez nem az az ég, ami mindig kék,nem az az élet, ami mindig szép,csak olyan boldogság, amit elvesz a halálújra és újra, ki tudja, mióta már?
Ez nem az az ég, ami mindig kék,
nem az az élet, ami mindig szép,
csak olyan boldogság, amit elvesz a halál
újra és újra, ki tudja, mióta már?
Szerelmem tavaszát élem,A második évszak, mely mélységeire vágyom,Te vagy éltető napfényem,Kis, meleg sugarak,Mik kényeztettek már egykoron.
Szerelmem tavaszát élem,
A második évszak, mely mélységeire vágyom,
Te vagy éltető napfényem,
Kis, meleg sugarak,
Mik kényeztettek már egykoron.
Én elindultam, és vissza se nézek már,Felejts el, és soha ne gondolj rám,Ne kérdezd, hová, ne kérdezd, miért,Nyugtalan szív pumpálja bennem a vért.
Én elindultam, és vissza se nézek már,
Felejts el, és soha ne gondolj rám,
Ne kérdezd, hová, ne kérdezd, miért,
Nyugtalan szív pumpálja bennem a vért.
Jön majd más, ki szeret téged, hidd el kislány, ez az élet, rohanó suhanó szó.
Jön majd más, ki szeret téged, hidd el kislány, ez az élet, rohanó suhanó szó.
Kell egy kis áramszünetIdőnként mindenkinek,És aztán megint mehetMinden tovább.
Kell egy kis áramszünet
Időnként mindenkinek,
És aztán megint mehet
Minden tovább.
Te vagy a kezdet, és te vagy a vég,Nélküled nem bírnám, érzem, feladtam volna rég,Csak annyit kérek tőled, hogy mindig itt legyél,Mindig velem legyél!
Te vagy a kezdet, és te vagy a vég,
Nélküled nem bírnám, érzem, feladtam volna rég,
Csak annyit kérek tőled, hogy mindig itt legyél,
Mindig velem legyél!
A szemed takard el, és úgy számolj el egész` százig,én meg a korlát mögött bújok el, úgy, hogy csak a szívem látszik
A szemed takard el, és úgy számolj el egész` százig,
én meg a korlát mögött bújok el, úgy, hogy csak a szívem látszik,
és onnan fogod tudni azt, hogy én vagyok az egyetlen ember,
akivel jó lenne egyszer.
Mert nagyobb dolog annál, hogy odadobod magad, csak egyvalami lehet:Úgy csinálni végig, hogy soha ne tudja meg az, akiért teszed.
Mert nagyobb dolog annál, hogy odadobod magad, csak egyvalami lehet:
Úgy csinálni végig, hogy soha ne tudja meg az, akiért teszed.
Gondoltam, háthaEz csak egy csúnya nátha,De nem javul,Érzem, hogy bennemA szerelem a vírus,Az vág övön alul.
Gondoltam, hátha
Ez csak egy csúnya nátha,
De nem javul,
Érzem, hogy bennem
A szerelem a vírus,
Az vág övön alul.
Rájöttem már rég, hogy emberevőgépEz a világ – megzabál,Helyetted új gépet nevel,Benne nincs már meg hibád – feltalál,Csak az adót fizesse meg.
Rájöttem már rég, hogy emberevőgép
Ez a világ – megzabál,
Helyetted új gépet nevel,
Benne nincs már meg hibád – feltalál,
Csak az adót fizesse meg.
Ha semmi nem megy többé,akkor angyal leszek – csak neked
Ha semmi nem megy többé,
akkor angyal leszek – csak neked.
Minden sötét éjszakán megjelenek előtted,
s aztán elrepülünk, messze innen,
és soha többé nem válunk el.
Csak elveszett álmok, miket évekig kerestél,Újrakezdted százszor, de mindig vesztettél
Csak elveszett álmok, miket évekig kerestél,
Újrakezdted százszor, de mindig vesztettél.
Folytatni nincs erőd, úgy érzed, nincs jövőd,
De nem adhatod fel, van még időd.
Álmodtam egy világot magamnak,Itt állok a kapui előtt.Adj erőt, hogy be tudjak lépni,Van hitem a magas falak előtt!
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt!
Ha csak a magányt szeretném elkerülni, bármelyik ember megtenné
Ha csak a magányt szeretném elkerülni, bármelyik ember megtenné.
Mivel úgy tűnik, éjszaka lehullanak a csillagok, saját magamnak nem hazudhatok.
Csak még egyszer, évszakok, ne tűnjetek tova,
csak még egyszer, hadd játszadozhassunk!
Mindig keresem, hol tűnik fel sziluetted,
amikor átkelek az úton, vagy álmaim közepette,
bár tudom, nem lehetsz egy ilyen helyen.
Aki nem vak, látja mi a lényeg,Annak tiszta a kép:Kötélen táncol az élet,Alatta tátongó szakadék.
Aki nem vak, látja mi a lényeg,
Annak tiszta a kép:
Kötélen táncol az élet,
Alatta tátongó szakadék.
Bárhogy fáj: Elmúltál! Te drága perc, Te bűntelen, Te tiszta, Nem idézhet vissza semmi már.
Bárhogy fáj: Elmúltál!
Te drága perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.
Új tavasz nem jön a télre, hullámunk partját elérte
Új tavasz nem jön a télre, hullámunk partját elérte.
Néha még jó, ahogy nézel, a megszokás tart erős kézzel.
Tévedés volt itt keresnem társat, de új útra leltem.
Az emlékek szépek, de mára kiégtél.
Mondd, mi is vár, ha nincs szerelem, de nincs vége.
Ringat egy bölcső,játék a kertben,suhanó tájak,első szerelmek,felnőtt vagy végre,sodor egy örvény,megkopott évek,és végül a Fény.
Ringat egy bölcső,
játék a kertben,
suhanó tájak,
első szerelmek,
felnőtt vagy végre,
sodor egy örvény,
megkopott évek,
és végül a Fény.